Megérkezett hozzánk. Az út elég jó volt, csak az elején nyüszögött egy picit, de aztán az ablakon keresztül a szeme elé táruló látvány lefoglalta és a végén el is aludt.
Nagyon ügyesen megvárta, amíg megérkezünk, és amint kiszálltunk a kocsiból, sikerült is egy pisit dobnunk. Fasza!
Az este már nem volt ennyire könnyű menet, bár sokat azért nem sírt (2 óránként kb 5-10 perc), de ezzel sikerült olyan stresszben tartania engem is, meg szerintem nem csak engem, hogy gyakorlatilag nem aludtam.
Viszont a reggeli fárasztás után ezt kaptuk a fülünkbe:)
Mindezt ebben a kínai gumitestű tornász legényeket megszégyenítő pózban!
